Azok, akik félnek a betonakadályoktól
A mikor az autópálya tervezők nem hittek a hétköznapi állampolgárok vezetési készségeiben, ami teljesen érthető, „akadályokat” tettek az úttestre, hogy a sok részeg embert megakadályozzák, hogy áthajtsanak a szembejövő sávba vagy az út melletti szakadékban kössenek ki. Ezek a betonelemek azonban néha kicsit közel vannak a sávelválasztó vonalhoz.
Ilyenkor sokan folyamatosan a fékre lépnek félelmükben és át-át csúsznak a másik sávba.
Miért teszik ezt az emberek? Mert fontos nekik hogy a “gyorssávban” maradjanak, még akkor is a félelemtől annyira lelassulnak, hogy valószínűleg a mellettük lévő sávban lévő autósok gyorsabban haladnak.
Azok, akik azt gondolják, hogy a kerékpárosok egy km szélesek
Vannak olyan sofőrök, akik félnek a kerékpárosoktól. Amikor egy biciklis keresztezi az útjukat az út jobb oldalán, akkora helyet hagynak nekik előzéskor, amit a legtöbben egy busznak adnak.
A kerékpárosok persze értékelik, hogy törődnek velük és ez valóban nagyon kedves dolog, de a kerékpárosok pont ugyanolyan szélesek, mint a gyalogosok. Ha van kerékpárút az úttest szélén, akkor az út elég széles ahhoz, hogy a kerékpáros kényelmesen elférjen az autó mellett, így csak annyit kell tennünk, hogy a sávunkban maradunk ahelyett, hogy áttérünk a szembejövő forgalom sávjába vagy lelassítunk és egész hazáig a biciklis mögött vezetünk.
Néha van úgy, hogy nincs kerékpárút, vagy az út szűkös, vagy vannak olyan biciklisek, akik nem maradnak az út jobb szélén, de ezeket a helyzeteket kivéve, a biciklisek biztonságosan tudnak haladni egy „ember szélességű sávban” vagy a bicikliúton.
Azok, akik siettetnek azért, hogy ne maradjanak le a zöld lámpáról
Frusztráló lehet, ha lemaradunk a zöld lámpáról, azért mert van valaki előttünk, aki egyenesen és lassan halad. Ezért előfordul, hogy a lassú autóst egy önzőbb sofőr megpróbálja a kereszteződésbe nyomni, ahol nincs elég hely, ezért beragad, és amikor a másik sávban zöld van. még mindig ott áll és blokkolja a forgalmat.
Vannak sofőrök, akik olyan lassan vezetnek, mintha szándékosan várnák, hogy a lámpa sárgára majd pirosra váltson, de a legtöbben azért nem ilyenek. 🙂
Azok, akik megelőznek, pedig semmi előnyük nem származik belőle
Rengeteg ember van, aki nagyon durván és veszélyesen közlekedik, ha előzésről van szó, de persze a legtöbb esetben nem jutnak előrébb, legalábbis nem az elvárásaik szerint.
Például megelőznek a buszsávban 120 km/h-s sebességgel.
De mi van akkor, ha előttünk 200 méterrel már piros a lámpa? Miért előzne meg valaki azért, hogy hamarabb érjen a piroshoz? Élvezik a piros lámpánál várakozást? Nyilvánvalóan igen, mert gyakrabban történik ez, mint kellene.
Persze vannak lassú sofőrök, akiket az emberek meg akarnak előzni. De vegyük például, hogy lassan megyünk, mert az előttünk lévő autós lassan halad. Szeretnénk megelőzni de, nincs hely a másik sávban. Aztán jön valaki, aki nagyon közel halad mögöttünk (tailgating), mintha a mi hibánk lenne, hogy lassan haladunk. (Tailgater: az a járművezető, aki úgy gondolja, hogy néhány milliméterrel a kocsi hátsó lökhárítója mögött lógva majd ösztönzi a vezetőt, hogy húzódjon le, mert neki nagyon fontos dolga van.)
Azok, akik mindenkit beengednek – a jó szamaritánusok
Sokszor felfedezhetjük a civilizáció hiányát az utakon, de néha a kedvesség túladagolása ugyanolyan bosszantó lehet. Ha egy autópályához érünk, és dugó van, úgy kellene besorolni, mint egy cipzár, 1-1 autó mindkét oldalról váltakozva.
Néha egy lágyszívű vezető beenged valakit, majd még valakit és akkor már még egyet. Egy idő után látni fogják, hogy a bejövő autók áramlata valójában végtelen, ezért néhány pillanat tétovázás után előremennek és felszabadítják a mögöttük miattuk várakozó forgalmat.
Hasonló probléma figyelhető meg a STOP tábláknál is, ahol egyesek figyelmen kívül hagyják, hogy a KRESZ szerint ki haladhat tovább először és úgy kezelik a helyzetet, mint valaki gyakorlatot az utánunk haladásban. Ezzel összezavarhatják a többi sofőrt.
Azok, akik a parkolóhelyek előtt táboroznak
Ők nyilvánvalóan valamilyen hitelkártyával lefoglalt parkolóhely előtt tartják fenn a forgalmat.
A legrosszabb, hogy a legtöbb esetben az út közepén várnak, 45 fokos szögben, hogy a legkönnyebb bejussanak a helyre, de figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy így közben mindkét irányban akadályozzák a forgalmat.
Azok, akik a holttérben közlekednek
Ha felelősségteljes sofőrök vagyunk, tudjuk, hogy vannak holtterek az autó körül, amit a tükrökből nem láthatunk és rossz, ha egy másik jármű benne halad.
Ha néha valaki erre a területre kerül, az nem probléma. Ha felgyorsítunk vagy lelassítunk, akkor kikerülnek a holttérből. De egyes vezetők megmagyarázhatatlan oknál fogva ragaszkodnak ahhoz, hogy a holttérben maradjanak. Ha felgyorsulunk, felgyorsítanak. Ha lassítunk, lassítanak. De miért?
Az egyik lehetséges magyarázat, hogy csak egyszerűen nem figyelnek rá és öntudatlanul arra törekednek, hogy a legközelebbi autós sebességével megegyezően haladjanak. Azok számára, akik paranoiásak a másik magyarázat az, hogy lehet bűnöző az illető.
Azok, akik direkt lassan mennek
A legtöbb lassú járművezető elhanyagolható, de vannak közöttük néhányan, akik aktív, agresszív tagadók. Ha megelőzzük őket, mint általában egy lassú vezetőt szoktunk, akkor hirtelen felébrednek és felgyorsulnak. Mintha felháborodnának, hogy lassúnak tartjuk őket, hogyan merjük megítélni a sebességüket, ők valójában gyors sofőrök csak rossz pillanatban kaptuk el őket.
Persze, 30 másodperccel később, ha visszahúzódunk mögéjük, visszatérnek a normál sebességhez. Megmerjük őket előzni még egyszer?
Azok, akik élvezik a dugót – az autópálya őrültek
Az autópálya-őrültek esetében 3 eldugult forgalmi sáv csak alkalmat ad arra, hogy megmutassák csodálatos autóvezetési képességüket. Több mint valószínű, hogy a sok videojátékkal töltött óra van mögöttük.
Azok, akiknek nem megy párhuzamos parkolás
A párhuzamos parkolás nem a jogosítvány megszerzésének része? Sokan mégsem igazán tudják, hogyan működik az autójuk. Egy adott helyre parkolás és a kerék egyidejű elfordítása kicsit túlterheli őket. Végül általában valami furcsa szöget vesznek fel és parkolás közben akadályozhatják a forgalmat.
Azok, akik mindig a belső sávban haladnak – bal oldali banditák
Olyanok, mint a rokonok, akik nem távoznak az éjszaka végéig, a bal sávos banditák esetében nincs jelentősége a helynek vagy az időnek. A legtöbb jogrendszerben a lassabb forgalom azt jelenti, hogy a többsávos autópályán a jobb szélső sávban haladjunk. De ez nem akadályoz meg sok sofőrt attól, hogy baloldalon haladjon, még akkor is, ha a sebessége jóval a megengedett sebesség alatt van.
Azok, akik nem használják az irányjelzőt
A telepátia egy feltételezett közös tulajdonsága ezeknek a vezetőknek – gyakori probléma az elővárosi utakon. Ne aggódjunk, pontosan tudják, hogy hová mennek, a hiba az, hogy feltételezik, hogy mindenki más is tudja az úton. Ironikus módon, amikor az irányjelző nélküli sofőrök nagy-ritkán szeretnék jelezni szándékukat, elkerülhetetlenül elfelejtik a kanyar után az indexet kikapcsolni és jó ideig villog, így a többi sofőr csak találgathat. Újra.
